A játékbaba mindig is a gyermekek legkedveltebb játékai közé tartozott. Nem számított, hogy csuhéból, rongyból, vagy gyapjúból készült. A lényege az általa kifejezett és megélt érzelmi többlet volt.
Ez az érzelmi többlet a kisgyermek számára biztonságot ad, főleg akkor, amikor meg kell történnie az anyáról való első leválásnak, bölcsödés, illetve óvodás kor kezdetén.
A babák az elmúlt 100 évben nagyot változtak, de a gyerekek érzései, amik valóságosak és nagy intenzitással kötődnek a babákhoz nem változtak.
A gyermek a játékbabában saját magát látja, a vele való játék közben dolgozza fel azokat az általa megélt eseményeket amik erős nyomott hagytak benne.
A babák szerepe a gyermek pszichés fejlődésével természetesen változik!
- Kezdetben inkább az édesanyát pótolja, ezért szeretik a kicsik a választott "pótlékot" mindenhová magukkal vinni.
- Nagyobb óvodás gyerekek már szerepjátékot játszanak a babákkal. A felnőttek világát utánozzák, átélik a saját életük rendszeres rituáléit, eseményeit, érzéseit.
A játékbabával észrevétlenül sajátítják el a
- gondoskodás,
- empátia,
- türelem,
- felelősségvállalás,
- odafigyelés készségét is.
A babával gyakran beszélgető gyermeknek fejlődik a képzelőereje, kreativitása, fantáziája, kifejezőkészsége, megtanulja kifejezni az érzelmeit.
A baba öltöztetése, vetkőztetése, esetleg fürdetése a gyermek számára láthatatlan módon járul hozzá a finommotorikus mozgások fejlődéséhez, hiszen ő "csak" játszik. Ez a szabad és természetes játék a fejlődés legnagyobb támogatója.
Ezek mellett természetesen még sokáig, akár a kisiskolás kor végéig is megmaradhat a baba "alvótársként", aki vigaszt nyújt, biztonságot ad és feloldja a napközben megélt feszültségeket.
A babák és babaruhák között nézelődve, válasszd ki a gyermekedhez legközelebb álló barátot és segítőtársat!