Kinek a feladata a tanulás?

Ezen kevés motivációim egyike a gyermekeim sikere.

Számomra ugyanis anyaként gyermekeim kudarcainak az elfogadása a legnehezebb.

Akkor is így van ez, ha pontosan tudom, hogy célja van ezeknek a kudarcoknak és nem szabad - persze nem is lehet – megóvni őket ezektől.  Mindenesetre meglehetősen sok áldozatot meg tudok hozni azokért a dolgokért, amik átsegítik őket a küzdelmeiken.

Amikor 9-edikes nagylányom este 8-ra ér haza a röplabda edzésről és következő nap témazárót ír…

Amikor valakinek vasárnap, későn este – amikor végre leültem a könyvemmel, hogy kicsit olvassak, amíg bele nem alszom - jut eszébe, hogy másnap tételfelelés lesz matematikából…

Amikor egész napos nyaggatás után: hogy ugye minden feladatoddal készen vagy, este a vacsora után valakinél csak kiderül, hogy elmaradt egy német lecke…

Amikor hosszú és fárasztó napod volt, és még mindig nem látod a végét, de valaki mögéd settenkedik a konyhában, hogy kérdezd ki a biológiát…

Vagy amikor elsős gyermeked, pizsamában, kócosan, hajnalban botorkál át a szobánkba, hogy keljek fel, mert sehogy sem jut eszébe a vers utolsó versszaka, amit ma fel kell mondani…

…Akkor odaállsz mellé, és vele együtt tanulsz, hogy könnyebb legyen a feladat, amivel abban a helyzetben egyedül nem tudna megküzdeni.

Akkor is ezt teszem, ha tudom, hogy az ő hibájából alakult így. Nem írom meg helyette, nem tanulhatom meg helyette,  de mellette vagyok és együtt küzdjük végig.

És, hogy kinek a feladata a tanulás? Természetesen a gyermeké.

Kell-e ebben neki segíteni? Attól függ, hogy mit tekintünk segítségnek!

Amikor megírjuk helyette? Mert akkor a válsz: NEM! Ilyen segítség nem kell.

De amikor át kell segíteni valamilyen időszakon, amikor épp hadilábon áll önmagával, az iskolával, az egész világgal – ilyen kamaszkorban nap, mint nap megesik – akkor véleményem szerint ott kell lenni mellette. Nem helyette dolgozni, hanem vele együtt.

A feladatait nem szabad helyette elvégezni, sem a nehézségeit megoldani, vagy a kellemetlen helyzetekből kihúzni anélkül, hogy neki szembesülnie kellene a tettei következményeivel. De a támogatásunkról feltételek nélkül biztosítani kell!

"Veled leszek, de nem csinálom meg helyetted. A sikernek együtt fogunk örülni és a kudarcok miatt talán együtt sírunk majd, de nem leszel egyedül!"