Papírszínház: Hogyan nőtt nagyra az égbolt

Papírszínház: Hogyan nőtt nagyra az égbolt
Papírszínház: Hogyan nőtt nagyra az égbolt
Raktáron
4 990 Ft
Összehasonlítás
Kedvencekhez

Meséld el papírszínházzal! Egyszer régen, az égbolt nem volt ilyen elérhetetlenül magasan, mint ma. Sőt, kifejezetten alacsonyan volt. Olyan alacsonyan, hogy a felnőttek nem is tudtak felegyenesedve járni alatta.  Vajon a gyerekek milyen ötlettel állnak elő? Te mit tennél? És vajon sikerülni fog nekik felemelni az eget?

A játék teljes élményéhez szükség van a kerethez is,

amelyet ITT! tudsz megrendelni. 

Cikkszám
52466
Ajánlott életkor
2 – 7 év
Kiknek ajánljuk még?
Intézményeknek is
A vásárlás után járó pontok: 50 Ft
Ajánlom
Nyomtat
Kérdés a termékről
Részletek

Séverine Vidal: Hogyan nőtt nagyra az égbolt

Az alacsony égbolt mindenkit zavar; a fák nem tudnak szabadon nőni, a madarak kénytelenek alacsonyan repülni, a felnőttek nem tudnak kiegyenesedve járni. A gyerekek gyűlést hívnak össze, hogy megoldást találjanak.
A felnőttek először kinevetik őket, de végül közösen sikerül felemelniük az eget. Erre emlékeztetnek még ma is a cölöpök ütötte lyukak, amelyeken éjszakánként átragyognak a csillagok.
Lírai történet a kitartásról, a hitről, és arról, hogy ha az emberek összefognak, együtt hatalmas dolgokat képesek véghezvinni.

A papírszínház

A mesélő szerepe ma sem más, mint évszázadokkal ezelőtt; a szórakoztatás, tanítás, közösség formálás és megtartás, gondolat-ébresztés, viták elindítása, közösségi értékek közvetítése, bizonyos szituációk feloldása, a világ megértése szimbólumok használatával, az irodalom és mítoszok irányába való nyitás.

Hagyományosan a mesélő közönségével szembe helyezkedik el, elég közel ahhoz, hogy kérdéseire válaszolni tudjon, lássa reakcióit és megszólíthassa. Ez nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy a hallgató úgy érezze a történet az övé is és ezáltal közvetlenül érintse meg ennek üzenete. A kamishibai mesélők sem tesznek másként, mikor a képek által irányítva mesélnek.

A mai formájában ismert kamishibai azaz papírszínház az 1920-as évek végén jelent meg Japánban. Használatával a történet mesélés igazi közösségi élménnyé válhat és azok akik hallgatják, a történet részesének érezhetik magukat.

Eredetileg tanítás illusztrálásához, érdekesebbé tételéhez használták. A letisztult, egyszerű, egyértelmű képvilág segít a gyerekek figyelmét maximálisan fókuszálni. A kamishibai szövege közelít a színházi szövegek struktúrájához, kevés leíró elemet tartalmaz, ez utóbbit a képekre bízza. A rövid szöveg lehetőséget biztosít a mesélőnek, hogy szabadon egészítse azt ki, hogy hallgatóságával kapcsolatban maradjon.

A mesélő a fakeretbe (színházba) tett lapok instrukcióknak megfelelő mozgatásával tudja életre kelteni a meséket, míg a történetet a képek hátoldaláról olvassa.

Hallgatóként a mese hallgatása, átélése segíti a gyermekek lelki, szellemi fejlődését, szerepet cserélve, a mesélő bőrébe bújva pedig könnyen gyakorolhatják a történet mesélést a képek segítségével, segít, hogy közönség előtt fejezzék ki magukat, azáltal pedig, hogy egy kis faszínház mögül mesélnek, még a félénkebbeknek is segíthet legyőzni a félelmüket.


Adatok
Cikkszám
52466
Vélemények
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!