Papírszínház: Hogyan került csillag az almába

Mese egy kis magról, aki álmából felébredve ámulattal nézi az őt körülvevő világ szépségét. Mindenáron szeretné megérinteni az égen ragyogó csillagokat, ám hiába próbálkozik, nem sikerül neki. Egy tündér siet a segítségére, és megígéri neki, hogy teljesíti a kívánságát, de ahhoz előbb meg kell erősödnie.

A mesében megjelenő, gyümölcsbe zárt apró magocska a kíváncsiság, a világ szépségeire való rácsodálkozás képességét, a küzdelem szépségét, a fejlődést példázza. Utat mutat a gyerekeknek, miként állítsanak ők is nagy célokat maguk elé, hogy kitartóan küzdjenek, és ne adják fel, ha valami nem sikerül elsőre.

Madge Bigham története alapján átdolgozta Német Orsolya, az illusztrációkat Makhult Gabriella készítette.

A papírszínház

A mesélő szerepe ma sem más, mint évszázadokkal ezelőtt; a szórakoztatás, tanítás, közösség formálás és megtartás, gondolat-ébresztés, viták elindítása, közösségi értékek közvetítése, bizonyos szituációk feloldása, a világ megértése szimbólumok használatával, az irodalom és mítoszok irányába való nyitás.

Hagyományosan a mesélő közönségével szembe helyezkedik el, elég közel ahhoz, hogy kérdéseire válaszolni tudjon, lássa reakcióit és megszólíthassa. Ez nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy a hallgató úgy érezze a történet az övé is és ezáltal közvetlenül érintse meg ennek üzenete. A kamishibai mesélők sem tesznek másként, mikor a képek által irányítva mesélnek.

A mai formájában ismert kamishibai azaz papírszínház az 1920-as évek végén jelent meg Japánban. Használatával a történet mesélés igazi közösségi élménnyé válhat és azok akik hallgatják, a történet részesének érezhetik magukat.

Eredetileg tanítás illusztrálásához, érdekesebbé tételéhez használták. A letisztult, egyszerű, egyértelmű képvilág segít a gyerekek figyelmét maximálisan fókuszálni. A kamishibai szövege közelít a színházi szövegek struktúrájához, kevés leíró elemet tartalmaz, ez utóbbit a képekre bízza. A rövid szöveg lehetőséget biztosít a mesélőnek, hogy szabadon egészítse azt ki, hogy hallgatóságával kapcsolatban maradjon.

A mesélő a fakeretbe (színházba) tett lapok instrukcióknak megfelelő mozgatásával tudja életre kelteni a meséket, míg a történetet a képek hátoldaláról olvassa.

Hallgatóként a mese hallgatása, átélése segíti a gyermekek lelki, szellemi fejlődését, szerepet cserélve, a mesélő bőrébe bújva pedig könnyen gyakorolhatják a történet mesélést a képek segítségével, segít, hogy közönség előtt fejezzék ki magukat, azáltal pedig, hogy egy kis faszínház mögül mesélnek, még a félénkebbeknek is segíthet legyőzni a félelmüket.