Papírszínház: Farkas doktor

Séverine Vidal: Farkas doktor

A mesehősök sorra keresik fel panaszaikkal Farkas doktor rendelőjét. Mindannyian más életre vágynak: bújócskázni akarnak a három kismalaccal, fára mászni, bálba menni Hamupipőkével. Szakértelmének köszönhetően Farkas doktor pontos diagnózist és receptet ad mindenkinek. Így ezentúl senki nem eszik meg senkit, mindenki boldogan él, amíg meg
nem hal – mi másban, mint happytitisben.

A papírszínház

A mesélő szerepe ma sem más, mint évszázadokkal ezelőtt; a szórakoztatás, tanítás, közösség formálás és megtartás, gondolat-ébresztés, viták elindítása, közösségi értékek közvetítése, bizonyos szituációk feloldása, a világ megértése szimbólumok használatával, az irodalom és mítoszok irányába való nyitás.

Hagyományosan a mesélő közönségével szembe helyezkedik el, elég közel ahhoz, hogy kérdéseire válaszolni tudjon, lássa reakcióit és megszólíthassa. Ez nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy a hallgató úgy érezze a történet az övé is és ezáltal közvetlenül érintse meg ennek üzenete. A kamishibai mesélők sem tesznek másként, mikor a képek által irányítva mesélnek.

A mai formájában ismert kamishibai azaz papírszínház az 1920-as évek végén jelent meg Japánban. Használatával a történet mesélés igazi közösségi élménnyé válhat és azok akik hallgatják, a történet részesének érezhetik magukat.

Eredetileg tanítás illusztrálásához, érdekesebbé tételéhez használták. A letisztult, egyszerű, egyértelmű képvilág segít a gyerekek figyelmét maximálisan fókuszálni. A kamishibai szövege közelít a színházi szövegek struktúrájához, kevés leíró elemet tartalmaz, ez utóbbit a képekre bízza. A rövid szöveg lehetőséget biztosít a mesélőnek, hogy szabadon egészítse azt ki, hogy hallgatóságával kapcsolatban maradjon.

A mesélő a fakeretbe (színházba) tett lapok instrukcióknak megfelelő mozgatásával tudja életre kelteni a meséket, míg a történetet a képek hátoldaláról olvassa.

Hallgatóként a mese hallgatása, átélése segíti a gyermekek lelki, szellemi fejlődését, szerepet cserélve, a mesélő bőrébe bújva pedig könnyen gyakorolhatják a történet mesélést a képek segítségével, segít, hogy közönség előtt fejezzék ki magukat, azáltal pedig, hogy egy kis faszínház mögül mesélnek, még a félénkebbeknek is segíthet legyőzni a félelmüket.