Képzelj el egy gyermeket, aki minden évszakban a szabadban játszva nőtt fel, mindenféle apró, de számára kihívást jelentő körülmények között, sikerélményekkel maga mögött.

Ha felnő, vajon mennyiben lesz más, mint azon kortársai, akiket arra tanítanak, hogy ne menjenek ki, amikor hideg van, vagy épp szemerkél az eső, és akiknek a tévénézés vagy a számítógépes játékok jelentik a kikapcsolódást?
Ha szeretnénk, hogy gyermekeink úgy nőjenek fel, hogy rendelkeznek a boldoguláshoz és a túléléshez szükséges készségekkel egy kihívásokkal teli világban, akkor jó, ha játszva tanulják meg, hogyan képesek a természetben feltalálni magukat. Kreatívan alkothatnak már néhány bot, toboz, levél és termények felhasználásával is – csak képzeletük szab határt a lehetőségeknek.

Törekedjünk rá, hogy gyermekünk számára a természetben töltött idő örömforrássá váljon, hiszen csodálatos dolgok történnek a szabadban! Bátran vonjuk be az érzékszerveket is: megfigyelhetjük, hogyan ropog a hó a talpunk alatt, milyen hangokat fedezünk fel a természetben, érezhetjük, hogyan olvad el a hógolyó a kezünkben vagy milyen illatokat érzünk stb.
Nagyobb gyermekekkel gyűjthetünk szólásokat is az érzékszervekkel kapcsolatban, például „kopog a szemem az éhségtől”, „egyik szemem sír, a másik nevet”, „több szem többet lát”, „nem kötöm az orrodra”, „mindenbe beleüti az orrát”, „alig fér a bőrébe” stb.
Számtalan módon tehetünk érte, hogy gyermekünk természettel való kapcsolata élményekben gazdagon alapozódjon meg.
Legyen mottónk, hogy „Szabadon a szabadba!”.