Miért legyenek a gyermekek minél többet a szabadban?

Ha felnő, vajon mennyiben lesz más, mint azon kortársai, akiket arra tanítanak, hogy ne menjenek ki, amikor hideg van, vagy épp szemerkél az eső, és akiknek a tévénézés vagy a számítógépes játékok jelentik a kikapcsolódást?

Ha szeretnénk, hogy gyermekeink úgy nőjenek fel, hogy rendelkeznek a boldoguláshoz és a túléléshez szükséges készségekkel egy kihívásokkal teli világban, akkor jó, ha játszva tanulják meg, hogyan képesek a természetben feltalálni magukat. Kreatívan alkothatnak már néhány bot, toboz, levél és termények felhasználásával is – csak képzeletük szab határt a lehetőségeknek.

Törekedjünk rá, hogy gyermekünk számára a természetben töltött idő örömforrássá váljon, hiszen csodálatos dolgok történnek a szabadban! Bátran vonjuk be az érzékszerveket is: megfigyelhetjük, hogyan ropog a hó a talpunk alatt, milyen hangokat fedezünk fel a természetben, érezhetjük, hogyan olvad el a hógolyó a kezünkben vagy milyen illatokat érzünk stb.

Nagyobb gyermekekkel gyűjthetünk szólásokat is az érzékszervekkel kapcsolatban, például „kopog a szemem az éhségtől”, „egyik szemem sír, a másik nevet”, „több szem többet lát”, „nem kötöm az orrodra”, „mindenbe beleüti az orrát”, „alig fér a bőrébe” stb.

Számtalan módon tehetünk érte, hogy gyermekünk természettel való kapcsolata élményekben gazdagon alapozódjon meg.

Legyen mottónk, hogy „Szabadon a szabadba!”.