Kiért van a gyereknap?

Mit tud majd átadni gyermekeinek - a mi unokáinknak mindabból -, amit tőlünk látott és kapott. Minden nem marad meg és a konkrét élmények közül is sokat  elfelejtünk, de nem baj.

Nem a konkrét eseményeknek kell megmaradniuk, hanem a történések által bennük megszülető érzelmi többlet az, amit tovább tudnak vinni, legtöbbször tudat alatt, és át tudnak majd adni gyermekeinknek.

Miért ünnepeljük a gyereknapot, amikor az életünk minden napján gyermekeink vannak a középpontban? A gyermeknap azt hiszem nem a gyermekekért van, hanem értünk, szülőkért, felnőttekért, hogy megállásra késztessen minket.

A gyermeknap egy piros lámpa, ami azért gyullad ki, hogy átgondoljuk az irányt, amerre gyermekeinket terelgetjük:

• Engedjük-e őket tényleg gyereknek lenni, vagy kis felnőttként kezeljük őket?
• Támogatjuk-e az önállóságukat vagy állandóan a kezüket szorongatjuk?
• Az időnket vagy a pénzünket adjuk nekik?
• A hatalom szeretetére vagy a szeretet hatalmára neveljük őket?

Zorán: Üres bölcsőt ringat a Hold fénye című dalában minden benne van, ami elgondolkodásra ad okot.

"Hétfő volt, mikor született

Én kivártam volna, de nem lehetett

Tudod, a számla nagy, a munka se vár

S jött a hír, hogy a fiam már jár

Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém

Hogy ő pont olyan lesz, mint én

Majd ugyanolyan lesz, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye

S mindig ez a mese vége:

Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell

Az élet csupa kötelesség

De sokat leszünk együtt még.

Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék

Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég

Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el

Fiam, játszunk majd, de most mennem kell.

Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő

Úgy dobom majd, mint ő

Mondja, olyan leszek pont, mint ő.

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye

S mindig ez a mese vége:

Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell

Az élet csupa kötelesség

De sokat leszünk együtt még.

Komoly gimibe jár, soha nem tanul

Mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új

Apa büszke rád, de most beszélnünk kell

Csak mosolyog, aztán így felel:

Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még

És ha megengeded, elmennék.

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye

S mindig ez a mese vége:

Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell

Az élet csupa kötelesség

De sokat leszünk együtt még.

Tudom, jó sora van, messzi városban él

Hosszú út, mire ideér

A minap fel is hívtam, mikor láthatnám

Ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám

Apa, túl sok a dolgom, s a fiam is vár

Ugye jól vagy, jó, hogy hívtál

Nagyon jó, hogy felhívtál

Még valamit mondanék, de letette már

S csak rohan, pont, mint én

A fiam, pont, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye

S mindig ez a mese vége

Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell

Az élet csupa kötelesség

De sokat leszünk együtt még."

Nincs mire várni! Most van az a nap, amikor még együtt akar lenni Veled! A holnapot nem ismerjük...

Tudod, hogy milyen játékot szeretne Veled együtt játszani? Nekünk van ötletünk!