Érzelmek kezelése

Egyik nap egész délelőtt takarítottam. Pont addigra készültem el, mire a nagyok megérkeztek az óvodából. Mindenhol tisztaság és rend volt. Az éppen otthon lévő legkisebb korát meghazudtoló lelkesedéssel dolgozott együtt velem és mikor hallottuk a folyosón a nagyok hangját, hangos jókedvvel nyitott nekik ajtót. De a két nagynak nem volt ilyen széles jókedve...sőt! Meglehetősen szúrós hangulatban érkeztek haza. Ilyesmi gyakran megesik nálunk - mintha már kamaszok lennének... Ilyenkor nem kezdek el rögtön kérdezősködni és kutakodni a rossz kedv okát illetően, mert az többnyire olaj a tűzre, hanem egyszerűen csak mosolyogva fogadom őket és annyit mondok: "milyen jó, hogy hazaértetek, már nagyon vártunk benneteket!" De olyan nap volt, hogy ez sem használt. Mély duzzogásban vonult be a legnagyobb a tiszta szobába sáros cipőjével. Elveszítettem a fejem. Kiabálni kezdtem vele, mire ő még jobban dühbe gurult és szanaszét hordta a sarat a cipőjével. Kiborultam és rácsuktam a szobaajtót. Mire kiértem a konyhába rájöttem, hogy megint elrontottam. Visszamentem.

-"Ma egész délelőtt dolgoztam, hogy rend legyen mire hazaértek és nagyon feldühített, hogy bejöttél a sáros cipőddel a szobába, így kárba ment a munkám. Látom, hogy rossz kedved van, a konyhában leszek, ha segítségre van szükséged." - aztán kimentem a szobából, de az ajtót már nyitva hagytam. Alig telt bele pár perc a kisfiam megjelent a konyhában és szó nélkül kivitte a kis seprűt, majd valamivel később a felmosófát. Mire elmosogattam a szobában újra helyreállt a rend, az előszobában pedig egymás mellett sorakoztak a sáros cipők.

-"Egyetlen piszkos cipő sincs már a szobában! Olyan jó, hogy eltűnt a sár is mindenhonnan! Igazán kitartó munkát végeztél! Köszönöm!"

Délután sétálni mentünk. Egy őszi falevelekkel borított füves rész mellett a kisfiam leszállt a bicikliről és szedett nekem egy csokor színes levelet:

-Ezek a kedvenc őszi színeid, igaz anya?

Úgy gondolom, hogy a legfontosabb dolog az érzelmi intelligencia területén  az érzelmek kifejezésének megtanítása, ami mind a pozitív mind a negatív érzelmekre vonatkozik, és nem csak a kifejezésük, hanem a befogadásuk is, mások érzelmeinek megfelelő kódolása.

Az érzelmileg intelligens ember felismeri és meg is tudja fogalmazni magának egy adott pillanatban megélt érzelmeit, valamint ezt ki tudja fejezni szavaival is a környezete felé. Nem várja el másoktól, hogy arckifejezéséről olvassák le és találják ki mi játszódik le éppen benne.

Szépen lassan rádöbbentünk arra, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésére nem alkalmazható a belátásos tanulás módszere. Érzelmi készségeket nem lehet kognitívan fejleszteni: "Szeresd jobban a testvéredet!" vagy "Egy kicsit igazán együtt érezhetnél vele!" Ez csak gyakorlati úton sajátítható el.

Először is tisztába kell jönnünk a saját érzelmeinkkel bizonyos helyzetekben és ezt hangosan meg is kell fogalmaznunk mind magunknak, mind a másiknak, de elsősorban a gyerekeknek. Ha a gyerek látja, hogy minden szituációban, ami heves érzelmeket vált ki belőlem, megnevezem az érzéseimet és cselekedetek helyett szavakba öntöm a feszültségemet, megtanulja:

hogy a düh természetes dolog, nem kell megijedni tőle, nem kell eltitkolni mások elől, nem kell szégyellni, de meg kell tanulni bánni vele!

Így lett egy fáradt nap végén a

"Maradjatok már csendben!" felszólításból "Nagyon fárasztó napom volt, szeretnék egy kis csendet magam körül, szeretném, ha halkabban játszanátok!" kérés.

És a "Hogy tehettél ilyet?" helyett "Nagyon elszomorít, ahogy most viselkedsz, látom szörnyen dühös vagy!"

Mert minden érzelmet el lehet és el is kell fogadni, de vannak cselekedetek amiket korlátozni kell!

"Ne az öklöddel add tudtára, hogy haragszol rá! Mondd el neki, hogy mérges vagy, mert...!"

Most már több, mint 15 éve gyakoroljuk az érzelmi nevelésnek ezt a formáját és még mindig van, hogy hibázunk. Mi szülők többször, mint a gyerekeink. Bennük tudatosabb az igény az érzelmeik szavakba öntésére, egyre több árnyalt kifejezést tudnak és használnak már egymás között is.

Reményeink szerint olyan alapot vetünk meg ezzel számukra, amire bátran építhetnek, baráti - és párkapcsolatot, házasságot, családot! Mert tisztában lesznek önmagukkal, meg merik majd mutatni félelmeiket, vágyaikat, magabiztosak lesznek és helyesen értékelik majd önmagukat.